Egy elülső keresztszalag szakadásom igaz története, részletekkel, megfontolandó tanácsokkal az operációra és a lábadozásra vonatkozóan.A szakadás 2012.04.25-én történt, a műtét 2012.10.28-án. A teljesen gyógyultnak 2014.06.15-én mondom ki magamat, mikoris indulok a K§H Maratonon. Ha azt teljesítem, akkor elmondhatom, hogy megérte a műtét.

Térdszalag szakadásom története

A balesettől a végleges felgyógyulásig

2012.04.25-2013.04.25

Kezdődött 2012.04.25-én egy céges rendezvényen. Már az újévi fogadalom hevében kevesebbet ettem-ittam, és egyre többet sportoltam. 90 kg-om már csak egy 10-essel haladta meg hőn áhított testsúlyomat. De még ez is soknak tűnt. Ezért a céges bulin nem a bográcsból falást, és a sör/bor/pálinka nyakalást választottam, hanem a sportosabb kollégákkal elvonultam focizni. Ők mindannyian heti két-három alkalommal fociznak. Az egyik ráadásul amerikai focizik. Egy szó mint száz, nagy mellénnyel be a pályára, rohangászás a labda után, majd az amerikai focis fickóval versenfutás a labdához. Én értem oda elsőnek, és rúgtam el a labdát. Ezt követően tized másodpec múlva éreztem, hogy a rúgás lendülete a lábát az én jobb lábamnak csapja, így mikor a rohanás sebességétől hajtva a jobb lábam a földre ért, másik időpillanatban volt, mint ahogy számítottam rá. Az alsó lábszáram jobbra kiment, éles fájdalom, pattanó hang hallatszott. Rongybabaként csuklottam össze, és fetrengtem a salakon. Ekkor még csak azt gondoltam, meghúztam a térdemet jó alaposan. A sporttelepen a doki jégsprét fújt, befáslizta stb. Én meg vissszamentem bográcsból falni, sört/bort/pálinklát inni. 3-4 óra múlva már annyira fájt, hogy a társaság és a hangulat sem tudott ott tartani, és még az sem tarthatott vissza a hazameneteltől, hogy a rednezvénynek én voltam a szervezője.

Feleségem értem jött kocsival, amibe már alig tudtam beszállni. Csak nyújtva bírtam tartani a lábam. A térd felett vészesen megdagadt, és lüktetve fájt. Másnap a kerületi rendelőintézetben vártam vagy 3 órát, ahol megröntgenezték, és mondták, hogy nincs eltörve, menjek a balesetire, ott majd megnézik. A balesetiben megnézték másnap, hümmögtek, és le akarták szívni a folyadékot belőle. Nem engedtem. Azért egy jó kis vértalvadás gátló szurit adtak. 2 héttel későbbre visszarendeltek. Nagyon fájt, az oldalsó keresztszalagok meghúzódtak, így azok égtek, illetve miután valamennyire a jobb lábamra tudtam nehezedni, instabilnak éreztem. Mintha egy kicsit rövidebb lett volna mint volt. 2 hét múlva a balesetiben mondták, hogy valószínüleg térdszalag szakadás az asztalfiók teszt alapján, de, ha csak megnyúlt, akkor egy 6000 Ft-ért vehető térdrögzítő pár hetes viselésével megoldódik a probléma. Térdrögzítőt megvettem, és bejelentkeztem MR-re. (Az MR az, amikor ultrahang készülékkel megnézik, hogy a lágy szövetben milyen sérülés történt.) Meglepetésként ért a május elejei időpont ellenére szeptember közepi mr előjegyzés. Utánajártam, de máshol is ennyi. Ha 30-40 ezer Ft-od van rá, akkor talán magánúton hamarabb megcsinálják. Én hittem a szalag nyúlásában és regenerálódásában, így nem sürgettem a dolgot. 

A lábam egyre kevésbé fájt, a térdrögzítővel még stabil is volt. A nyár végére azt figyeltem meg, hogy a mindennapi tevékenységek során szinte már nem is zavar a láb kis fokú instabilitása. Csak mikor járdáról léptem le, akkor igyekeztem a bal lábammal érkezni, nem tudtam futni, csak bicegve, úszásnál, lábnyújtásnál éreztem, hogy kattan a porc. Szó szerint korlátozva éreztem magam. Egy meredek úton lefele nem mersz erősebben ráállni a lábadra, ha szét akarsz rúgni egy homokdombot a homokozóban akkor megreccsen és kiakad a térded. Ha valahonnan leugrassz, a jó lábadra támaszkodsz főként. Egy szó mint száz, az iorodai munkában nem zavart, de a szabadidő minőségi eltöltésében igen.

Eljött a szeptember közepe, MR vizsgálat, ahol egyértelműen kimondták, hogy ez a térdszalag el van szakadva. Mindenki ajánlott orvosokat különféle felvezető szöveggel. Sokat kér, és olyan mint Dr House, de nagy szaktekintély. Sokat kér, és februárban tud is fogadni. Sokat kér, de lehet, hogy mégsem Ő műt majd. Nem kér sokat, de 2 éve szakvizsgázott, és mellette mentőzik, meg múzeumügyeletet vállal. Gondolkodtam, és arra jutottam, hogy nem akarok pokróc orvossal találkozni, nem akarom, hogy egy 72 órája fennlévő lelkes fiatal véletlenül valamit ne úgy rögzítsen. Utánanéztem a technikáknak is. Van egy patellás módszer, ahol a csontos inat ültetik át. Van a Hemstring módszer, ahol egy inas comb izmot vesznek ki és ültetik be jó kis csavarokkal a comb és a sípcsont közé, és van a bouble bundle, azaz kettős kötés, ahol két inas combizmot vesznek ki, és azt rögzítik titánlapokkal és csavarokkal a csomb és a sípcsont közé. Jajdenagyműtét. Teljesen kész voltam. Eddig a 28 napos betegállományomat eltekintve a baleset 6000 Ft-omba került, amit a térdrögíztőre fitzettem ki.

Hosszas keresgélés után rátaláltam Dr Knoll Zsolt térdspecialistára. Ami döntött: Szimpatikus volt a honlapja, normálisan le volt írva minden, videókkal, képekkel szemléltetve.  Még nem tudtam mennyibe fog kerülni, de egy első állapotfelmérésre és vizitre bejelentkeztem a XI. kerületi Emineo egészség centrumba, ami Dr Knoll érdekeltsége.  Pontosan fogadott, nem vártam fölöslegesen egy percet sem. Megvizsgált, és mindent normálisan, mint ember az embernek elmagyarázott. Mentes volt minden orvosi sztár allűrtől, nem volt lekezelő, rohanó, tudálékos. Elmondta, hogy konkrétan a műtétért nem kér pénzt, hálapénzt pedig nem fogad el. Amennyiben elégedett vagyok, úgy a fiatal orvosok képzésére általa létrehozott alapítványnak adományozhatok amennyit akarok. Elmondta továbbá, hogy a Tatai Kastélypark Klinikát ajánlja a műtét helyszínéül, ahol egy éjszaka 20.000 Ft. A műtét 2 éjszakás bennntartózkodást igényel. Ezen felül nem a Tb finanszírozott fém, hanem a cukornádból készült, a későbbiekben elcsontosodó speciális csavarokat ajánlja, ami öreg koromban sem fog testidegen volta miatt problémát okozni. Ez nem olcsó mulatság, de ha rá hallgatok ezeket megveszem, plussz még ezt-azt a műtéthez, ami a TB támogatottnál magasabb minőségű. Összegezve, a csavarok, titánlapka, mindenféle speciális műtéti kellék 198.000 Ft-ba kerül. Nyeltem egy nagyot, és kértem 2 nap gondolkodási időt. Mindemellett a vizsgálat végeztével kifizettem az első állapotfelmérésért kért 18.000 Ft-os díjat.

Két napi gondolkodás során arra jutottam, hogy az ingyenes egészségügyben nem bízom, a beépített idegen tárgyak minőségét szeretném én meghatározni, a hálapénzt mind a beteg, mind az orvos részéről balkáni megalázó szörnyűségnek tartom. Az előre meghatározott díjat a közegészségügyben pedig egyenesen bűncselekményként értékelem. Győzködtem magam azzal is, hogy egy közepes kocsijavításra is kifizetek 200.000 Ft-ot, így a saját testemre, amit még 50 évig szeretnék használni, ne sajnáljam a pénzt. Döntöttem és átutaltam a 198.000 Ft-ot.

Az utalást követően megkaptam az időpontot a Tatai Kastélypark klinikán, amit Dr Knoll intézett. A teljes műtéti szervezésbe nekem nem volt más dolgom, mint megjelölni egy napot, hogy mikor akarok befeküdni. A hétfői napokon operál Tatán Knoll mester, így választottam október 29-et. Műtét előtt altatóorvosi konzultáció az Emineoban 15.000-ért, műtét utáni kompressziós harisnya 4.500-ért az Emineoban, két mankó beszerzése cimborától, egyébként 6000 -ért lett volna az Emineoban olyan színű amilyet akarsz. Kellett még egy tüdőröntgen, amit megcsináltattam ott ahol szoktam, meg egy teljes vérkép, amit az Emineo csinált meg 18.000-ért. Még 2000-ért ki kellett váltani 30 db-os véralvadásgétló injekciót a patikában és kész. Ja, és ezt magadnak kell 30x beadnod a hasad bőrébe. Külön élmény. Nagy levegő, bőr összecsíp, és hájon szúrod magad mint egy szuperhős. Én végtelenül gyűlöltem ezt a szeánszot, de féltem a trombózistól, ezért megtettem minden esete, előtte fél órát rákészülve mint egy jakuza a harakiri előtt!!!!!

Október 28-án vasárnap este jelentkeztem Tatán, ahova a család is elkísért. Ők a klinika melletti várárok vendégházban szálltak meg, ami egy minőségi, kellemes ódon falak közt megbúvó gyönygyszem. Én is szívesebben jakuzziztam volna ott, mint fetrengek a klinikán. Két éjszakát foglaltunk a vedégházban, amiből véágül három lett, mert a klinikán kiderült, a vasárnap éjszaka nekem ajándék ( aki messziről jön előző este befekhet ingyen), és a műtét követő két éjszakát kell kifizetni.

A klinika tiszta, szép, ódon falak közt (régen grófi vendégház volt) modern berendezésű. A személyzet is barátságos. A vasárnap éjszaka hosszú volt, hétfő reggel jött az ápoló, felvitt a felső szinten lévő műtő előtti előkészítőbe. Ott preparáltak egy vénát, bekötöttek egy vidámító koktélt, amitől egy kicsit megnyugodtam. A műtőbe betoltak, ahol 20 fokra volt hűtve minden, így a lenge műtős ruha alatt fáztam cefetül. Felültettek, előre kellett hajolni, és beledöfték a hátamba a tűt.(spinális érzéstelenítés gerincbe) Egy percen belül melegség öntötte el a combomat, majd mindkét lábamat. Ez jelentette azt, hogy az érzéstelenítés beállt.

Knoll metser bejött, lekezelt velem, mondott két három nyugtató szót, aztán pattogósan utastíotta a műtős személyzetet. Láthatóan kézben tartotta a dolgokat. Vágot, fúrt, faragott. A balomon LCD képernyőn keresztül követhettem végig amit csinált. Akkor nem gondoltamk volna a vidámító koktéltól, de sokszor visszatér álmomban, ahogy szétfeszítve látom a sípcsontomon a bőrt, a térdizületem, a combcsont és sípcsont szabadon láthatóak. Jaj, és ahogy a fúró szaggatja a csontot az valami fenomenális. Dr Knoll végig nagy odafigyeléssel operált. Mikor végzett, lekapcsolta a tabletjét a hangszórókról, és vége lett a disco-nak is, mert ugye végig szólt a zene.

Kitoltak a műtőből, le a kórterembe. Telefonjaimon meganyni nemfogadott hívás ( 2 órát voltam távol). Mivel a vidámító injekciónak köszönhetően mindere képesnek érzetem magam, rögtön visszahívtam a számokat, és tárgyaltam, utasításokat osztogattam, stb. Már pontosan nem emlékszem. Mint utólag megtudtam, olyan voltam, mintha talaj részegen telefonálgatnék. Ezért mindenkinek ajánlom, hogy telefonon a műtét után csak a szeretteit hívja, és munka ügyben semmiféleképpen ne telefonáljon!!!

Kora délutánra kezdett kimenni a kábszer, meg a fájdalomcsillapító is, így egyre ramatyabbul lettem. A vágás fájt, a combom ahonnan az izmokat kivették égett, a lábam lüktetett. 6 órával a műtét után, az ágy hátsó támláját megemelve fel lehet ülni. Na én ebből a fel lehet ülnit jegyeztem meg, és hasizomból ültem fel. Ennek másnapra meg is lett a hatása. Migrénes fejfájás, szédülés. 1 hétig tartott, és olyan volt, mint egy nagyon húzós másnaposság. Ja, mindeközben a térdemből egy műanyag cső lógott ki, amiből véres víz szivárgott egy zacskóba. Közben az infúzió folyamatosan csöpögött. Nem ez volt életem legszebb napja. Estére fájdalomcsillapítót, altatót kaptam. Mivel kétágyas kórteremben feküdtem, mellettem is aznap műtött srác feküdt. Míg a vidámító tartott jót beszélgettünk, de utána mindenki a saját szenvedésével volt elfoglalva. Másnap a térdemből a csövet kihúzták. Nem volt kellemes. Mindíg kaptam valamit a preparált vénámba, de lábraállni két mankóval is borzalmas volt. Fürödni, zuhanyozni nem tudtam. Másnap reggel gyógytornász jött, és fel kellett izomból emelni a műtött lábat. Szülési fájdalom volt, de sikerült. Akkor már nagyon ramatyul voltam a műtét utáni felülés miatt, mert a gerincbe adott fájdalomcsipllapító, és a plussz nyomás felment ezáltal az agyamba. Még kaptam búcsúzóul 2 liter infúziót. Kifizettem a 40.000 Ft-os kórházi számlát, amiben nem láttam az ott közvetlenül a műtét előtt, és a távozás előtt megcsinált két röntgen árát, ami lehet, hogy tb finanszírozott volt. Ezután kibotorkáltam a kocsihoz, és feleségem hazahozott.

Itthon az első hetet ágyban töltöttem, napi 18 órákat aludva. Ha hanyatt feküdtem félálomban, akkor nem fájt a fejem, és a lábam is csak annyira sajgott, hogy el tudtam aludni. Apró nyújtott lábemeléseket csináltam, ami borzasztó fájdalommal járt. Jó tanácsom, hogy ne eröltessétek túl magatokat az első két-három héten. Hagyjátok, hogy rendeződjenek a dolgok odabent, utána ráértek terhelni. Én mindvégig kompressziós harisnyát hordtam, mivel a láb a műtét után borzasztóan elkezd vizesedni, és a trombózis veszély is magas. 

Szóval a műtét utáni első hét borzalmas volt. Fájdalom, mozgáshiány, fejfájás, szédelgés és émelygés. Első kontrol 2 héttel a műtét után volt. Két mankóval kibicegtem a kocsihoz, beültem, és a lábfejemet mozgatva egyedül vezettem oda. Természetesen ezt nem hírdtettem sehol. Kötéscsere, nyugtató beszélgetés stb, és 12.000 Ft díj. Ja, műtét után megdata Dr Knoll a magán mobilszámát, hogy szükség esetén bármikor elérhető legyen. Egyszer írtam neki egy félig vicces sms-t, hogy mikor vehetem már le azt a rohadt harisnyát, mire visszahívott, és készségesen elmagyarázta ismételten, hogy mi a  funkciója a harisnyának, és miért nem szabad idő előtt elhagyni. Még egy hétig két mankóval mentem, aztán orvosi utasításra elkezdetm terhelni a rossz lábat. Fájt cefetül, nem volt benne erő, fele akkorára ment össze a combizom, mint a másik. Hátul a kivett izmok helye sajgott, húzódott, mint egy erős izomhúzódás után. A 4. héten varratszedés,( 12.000) még aznap az első gyógytorna ( 5 alkalom 30.000 ). Örültem, hogy tudok viszonylag egyenes lábbal lábemeléseket csinálni. Az egykezes mankózást nem szeretik, mert beidegződik a sántikálás, úgyhogy a következő alkalomra ( egy hét múlva) már mankó nélkül mentem, igaz eléggé sántítva. 8 héttel a műtét után már minimális sánikálással ment a járás, mikor egy rossz mozdulatnál meghúztam a combom hátsó részét. Mint utólag kiderült a megbolygatott combizom valahova letapadt, ami a teljes mozgásterjedelmet nem bírta, így felszakadt. Egy hétig nem is gyógytornáztam. Utána instabil párnára állítottak, hogy minden izom dolgozzon. Kétlábas, majd egylábas gugolás, hasizom, törzsizom és lábizom gyakorlatokat csináltattak. Értelmét látom a heti egy gyógytornának, mert megmutatják a soron következő gyakorlatot, és folyamatos visszajelzést kapsz az állapotodról. Most tartok a második gyógytorna csomagnál ( még 30,000 ) 2013 januárjában. Egyenes irányba már tudok kocogni, kerékpározás megy, de a hirtelen mozdulatoktól óvakodnom kell, mert 6-8 hónap kell a beültetett szövet teljes beépüléséig, és addigra a környező izmokat is fel kell feljeszteni. Így semmi sport, semmi hirtelen mozdulat ezidáig. Remélem áprilisra rendbejövök.

Most 2014.május 29-e van. Túl vagyok egy több napos hegyi kerékpártúrán, és már nem fáj a térdem. Munkába bringával járok ( oda 20 vissza 20 km). Heti készer futok 8-15 km közti távokat. 2014.06.15-én indulok a K§H Maratonon. Ugrálok magasról, és már sikerült leküzdenem a térdvédő reflexet, így mindkét lábamat ugyanúgy használom az ugrásnál. Ha hegymenetben elkezdek bringával tekerni, vagy hirtelen sprintbe fogok bemelegítés nélkül ( pl. kirohanni a pékhez, mert 2 perc múlva zár), akkor még érzem a térdkalácsomban azt a kis fájdalmat, ami azért emlékeztet rá, hogy műtve volt. Ezen kívül más probléma nincs. A térdsérülés miatti para következtében elkezdett mozgás eredményeként 80 kg körül stabilizálódott a testsúlyom, azaz vélgre nem érzem magam kövérnek:) A Maraton után gyógyultnak nyilvánítom magamm, és készülök a nyári alpesi bringatúrára.

Ha bárkinek bármi kérdése van, nyugodtan tegye fel nekem a fajszibence@freemail.hu e-mail címemen.